Friedrich Hayek, amikor saját nézeteit szembesítette a reálszocializmus országaival, megállapította, hogy ezeknek az országoknak a törvénykezési gyakorlata nem felel meg a jog uralma által előírt követelményeknek. A szocialista országok jogrendszere és jogalkalmazási gyakorlata a pártállam akaratának az érvényesítését szolgálja, és célja egy meghatározott terv kivitelezése. Ennek következtében ez a fajta jog önkényesen átlépi az egyén magánéletének a szféráját. A szocialista társadalmakban is az egyének a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek tagjaiként alá voltak rendelve a kisebb-nagyobb pártállami közösségek uralmának, és ezek vezetőinek a parancsait kötelesek voltak teljesíteni. Ebben az egyenlőtlenségben az az általános szabály is tükröződik, hogy az egyenlő szabályok és követelmények alkalmazása az egyenlőtlen képességű és társadalmi helyzetű egyénekkel szemben, más szóval: az egyenlőtlenekre vonatkozó egyenlő szabály jogtalansághoz és igazságtalansághoz vezet.
A jog uralma csak a legáltalánosabb szabályokat rögzíti. Nem döntheti el, hogy egy konkrét speciális esetben ki legyen a győztes vagy a vesztes, s még azt sem írhatja elő, hogy az a társadalom, amely a szabályokat követi, hogyan nézzen ki. Csupán azért kell a jog uralmának alávetni magunkat, hogy megrajzoljuk a társadalom általános rendjének a kontúrjait, koordináta-rendszerét, de egy ilyen nagy és komplex rendszert, mint amilyen egy társadalom, minden részletében nem tervezhetünk meg, mert az sok millió egyén specifikus magatartásának az eredője lesz egy rendkívül összetett és pontosan előre meg nem határozható rendszer.
Az az akarnok, voluntarista cél, amit az un. reálszocialista államok tűztek maguk elé, hogy egy mindent átfogó, szilárd rendet teremtsenek meg, oda vezetett, hogy ezen államok polgárait eszközként kezeljék, magatartásukat meghatározott korlátozásokkal előre kijelölt irányba tereljék. Mindennek az volt a célja, hogy amit a reálszocialista állam uralkodó elitje szükségszerűnek tekintett, azt kényszer alkalmazásával is elérjék. Egy ilyen államnak a hatalmát nem szabad korlátozni, mert az állam urai számára a legfontosabb a kitűzött utópikus cél elérése, és ennek a jog uralmát is alá kell rendelni. Ezért egy reálszocialista diktatúra nem fér össze a jog uralmával.
A jog uralma csak a legáltalánosabb szabályokat rögzíti. Nem döntheti el, hogy egy konkrét speciális esetben ki legyen a győztes vagy a vesztes, s még azt sem írhatja elő, hogy az a társadalom, amely a szabályokat követi, hogyan nézzen ki. Csupán azért kell a jog uralmának alávetni magunkat, hogy megrajzoljuk a társadalom általános rendjének a kontúrjait, koordináta-rendszerét, de egy ilyen nagy és komplex rendszert, mint amilyen egy társadalom, minden részletében nem tervezhetünk meg, mert az sok millió egyén specifikus magatartásának az eredője lesz egy rendkívül összetett és pontosan előre meg nem határozható rendszer.
Az az akarnok, voluntarista cél, amit az un. reálszocialista államok tűztek maguk elé, hogy egy mindent átfogó, szilárd rendet teremtsenek meg, oda vezetett, hogy ezen államok polgárait eszközként kezeljék, magatartásukat meghatározott korlátozásokkal előre kijelölt irányba tereljék. Mindennek az volt a célja, hogy amit a reálszocialista állam uralkodó elitje szükségszerűnek tekintett, azt kényszer alkalmazásával is elérjék. Egy ilyen államnak a hatalmát nem szabad korlátozni, mert az állam urai számára a legfontosabb a kitűzött utópikus cél elérése, és ennek a jog uralmát is alá kell rendelni. Ezért egy reálszocialista diktatúra nem fér össze a jog uralmával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése