Ha tehát ezek szerint az elvek szerint elválasztjuk a valódi jogot az állami parancsoktól, amelyeket a kormányzó hatóságok önkényesen adhatnak ki, akkor azt is megérthetjük, hogy miért tartotta oly fontosnak Friedrich Hayek a minimumra szorítani a kényszer alkalmazását. Miután egyedül az állam és a kormány rendelkezik a kényszerítés és az erőszak-alkalmazás monopóliumával, ezért rendkívül fontos, hogy ezt a hatalmat ne lehessen önkényesen igénybe venni és vele visszaélni. Ezért az államot és a kormányt az általános jogelveken nyugvó szabályok által korlátozni kell, és ez az, amit a jog uralmának neveznek.
Nehéz pontosan megkülönböztetni a „rule of law"-hoz tartozó JOG-okat a csupán önkényes állami akaratot tartalmazó és jogszabályi formát öltő parancsoktól. Egy szabad és egy nem szabad társadalmat az különbözteti meg egymástól, hogy az előbbiben minden egyes állampolgár elismert és széles körű magánszférával rendelkezik, amelybe az állam és a kormányzat nem hatolhat be. Egy valóban szabad társadalomban a szabad egyént nem lehet állami és közigazgatási parancsokkal irányítani, csupán az várható el tőle, hogy az általánosan elfogadott szabályoknak engedelmeskedjék. Ezek rendszerint bizonyos magatartásokat tiltanak, és mindenkire egyformán vonatkoznak. Alapjukat az az általános meggyőződés képezi, hogy a közvélemény ezeket igazságosnak tartja, egyetért velük, és ennek megfelelően cselekszik. Elfogadhatatlan, hogy ezek az általános jogelvek és szabályok ne egyformán legyenek alkalmazva a társadalom valamennyi tagjával szemben. Valamennyi jog egyformán vonatkozik mindenkire és még azokra is, akik csak a jövőben fognak megszületni.
További követelmény ezekkel a JOG-okkal szemben az, hogy azokat a társadalom minden tagjának ismerniük kell, és biztos tudással kell rendelkezniük róluk. Ez a szilárd tudás akkor is igény, ha soha teljesen nem lehet teljesíteni. A szavakban megfogalmazott és írásban is rögzített jogi formuláknak összhangban kell állniuk a jogtudat és az általános igazságérzet elfogadott normáival. Ez többek között azt is lehetővé teszi, hogy megközelítő pontossággal tudni lehessen: milyen magatartást várhatunk el a másik embertől, illetve egy konkrét eset eldöntése kapcsán a bíró ítéletétől.
A jog uralma megköveteli, hogy az állam és a kormányzat által meghozott döntések az ismert JOG-hoz igazodva, annak a keretein belül történjenek, ne pedig az adott kormányzat akaratát fejezzék ki egy bizonyos cél elérése érdekében. A független bíró segít kiválasztani azokat az általános szabályokat, amelyek kielégítően szolgálták a társadalom alapvető érdekeit és ezáltal a jog uralma gazdagodhat és erősödhet. Ezért a független bírónak a fennálló általános szabályok szerint kell ítélkeznie, mert ha döntésében az általa kívánatosnak tartott kimenetelt tartja szem előtt, akkor ez az állam és kormányzat felett álló jog meggyengül, és már nem tölti be eredeti funkcióját.
Nehéz pontosan megkülönböztetni a „rule of law"-hoz tartozó JOG-okat a csupán önkényes állami akaratot tartalmazó és jogszabályi formát öltő parancsoktól. Egy szabad és egy nem szabad társadalmat az különbözteti meg egymástól, hogy az előbbiben minden egyes állampolgár elismert és széles körű magánszférával rendelkezik, amelybe az állam és a kormányzat nem hatolhat be. Egy valóban szabad társadalomban a szabad egyént nem lehet állami és közigazgatási parancsokkal irányítani, csupán az várható el tőle, hogy az általánosan elfogadott szabályoknak engedelmeskedjék. Ezek rendszerint bizonyos magatartásokat tiltanak, és mindenkire egyformán vonatkoznak. Alapjukat az az általános meggyőződés képezi, hogy a közvélemény ezeket igazságosnak tartja, egyetért velük, és ennek megfelelően cselekszik. Elfogadhatatlan, hogy ezek az általános jogelvek és szabályok ne egyformán legyenek alkalmazva a társadalom valamennyi tagjával szemben. Valamennyi jog egyformán vonatkozik mindenkire és még azokra is, akik csak a jövőben fognak megszületni.
További követelmény ezekkel a JOG-okkal szemben az, hogy azokat a társadalom minden tagjának ismerniük kell, és biztos tudással kell rendelkezniük róluk. Ez a szilárd tudás akkor is igény, ha soha teljesen nem lehet teljesíteni. A szavakban megfogalmazott és írásban is rögzített jogi formuláknak összhangban kell állniuk a jogtudat és az általános igazságérzet elfogadott normáival. Ez többek között azt is lehetővé teszi, hogy megközelítő pontossággal tudni lehessen: milyen magatartást várhatunk el a másik embertől, illetve egy konkrét eset eldöntése kapcsán a bíró ítéletétől.
A jog uralma megköveteli, hogy az állam és a kormányzat által meghozott döntések az ismert JOG-hoz igazodva, annak a keretein belül történjenek, ne pedig az adott kormányzat akaratát fejezzék ki egy bizonyos cél elérése érdekében. A független bíró segít kiválasztani azokat az általános szabályokat, amelyek kielégítően szolgálták a társadalom alapvető érdekeit és ezáltal a jog uralma gazdagodhat és erősödhet. Ezért a független bírónak a fennálló általános szabályok szerint kell ítélkeznie, mert ha döntésében az általa kívánatosnak tartott kimenetelt tartja szem előtt, akkor ez az állam és kormányzat felett álló jog meggyengül, és már nem tölti be eredeti funkcióját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése