Az eladósodás okait tárja fel Ron Paul a pénzügyi szolgáltatók meghallgatásán.

2007 szeptember 20-i kereskedési napon az U.S.Dollár értéke egy ideig alulmaradt a Kanadai dollár értékéhez viszonyítva. 2004 májusában még csak 72 cent-be került egy Kanadai dollár.

Még senki sem felejtette el az amerikai „subprime” hitelezés problémáit, melynek hatására az amerikai jelzálogpiac komoly intervencióra szorult. Ezzel kapcsolatban tartott meghallgatáson Ron Paul kongresszusi képviselő (2008-as elnökjelölt) komoly kritikával illette az amerikai jegybankot. A meghallgatáson természetesen ott volt a jelenlegi jegybank elnök, Ben Bernanke.


A beszélgetés fő témája az Erkölcsi Kockázat (Moral Hazard) volt. Lényegében ez a fogalom a fogyasztási fegyelemről szólna.
Ugye mi is ismerjük azt a vádat, hogy a nép sokat fogyasztottuk és ezért vagyunk eladósodva?
Ron Paul azt mondja a jelenlegi monetáris gazdasági berendezkedés okozta ciklikus infláció együttesen a hitelkamatok mozgásaival gerjesztik az emberekben ezt a túlfogyasztást.
Mivel az ember tudja, hogy a pénz állandóan inflálódik, amennyiben egy kicsit is hozzájuthat olcsó hitelhez, azonnal megpróbál abba belekapaszkodni. A legtöbb ember mára már csak úgy juthat lakáshoz, ha hitelt vesz fel. Ez nem azért van, mert nem dolgozik eleget, hanem a pénzromlás hatására folyamatosan emelkedő árakkal képtelenség felvenni a versenyt. Ha mégis szinten szeretné tartani az életszínvonalát, akkor kénytelen kiszolgáltatottá válni pénzügyileg.
Ron Paul szerint az infláció a szegény és a középosztály adója.

Ron Paul a jelenlegi monetáris politikát látja az elszegényedés és a társadalom kettészakadásának legfőbb okozójának.

Magyarország is hasonló helyzetben van, mint a sokkal gazdagabb Egyesült Államok. De ez igaz fordítva is. Nem csak mi adósodtunk el, hanem lényegében az egész világ. Ami közös bennünk, az a pénzrendszer, vagyis a jelenlegi monetáris politika.

A jelenlegi monetáris politika mellett, az eladósodás felelősségének a vádja úgy sújt le a népre, mintha legalábbis a népnek bűne lenne az, hogy a monetáris politikát nem ismeri kellőképpen, hogy ők maguk szabályozzák vele a makrogazdasági kilátásokat. Olyan ez a vád, mintha legalábbis a népnek kellene ellátni a jegybank stabilizáló szerepét is. Hát nem a jegybank felelőssége ez elsősorban? Hiszen a nép nem is rendelkezik kellő adatokkal.

Figyelemmel kísérve a folyamatokat odaát és itt, annyi lényeges különbséget lehet felfedezni, hogy amíg Magyarországon a politikai elit egyáltalán nem beszél ezekről az igazi problémákról, addig legalább odaát úgy tűnik már van egy ember. Illetve már nemcsak egy ember, mert lassan az egész világ erről fog beszélni, csak még itt sikerült annyira lefoglalni különböző feszültséggekkel az embereket, nehogy odafigyeljünk véletlenül.
Magyarországon talán Dr, Drábik Jánosnak sikerült valamennyire áttörni a hallgatás csendjét. Ő ugyanarról beszél, mint az előbbi video-anyag.

Visszakanyarodva az eredeti témához, aki kellő éberséggel komolyabban odafigyel a történésekre odaát is, bár most nem könnyű ugye, mert itt is épp elég nagy a baj, de ha mégis, akkor talán többen rádöbbennénk arra, hogy komoly változások kellős közepén van a civilizációnk. Amely változást megértve talán az is érthetővé válik, miért is olyan sürgős minél hamarabb eladni az országban mindent. Ugyanis egyre kevesebb az idő, amíg még reálértékre lehet váltani a megbukásra ítélt jelenlegi pénzt. Addig a Nemzetközi Pénzügyi Közösség igyekszik minél többet átváltani reálértékre.

Sokakban ott feszül a kérdés, hogy miként lehetne megakadályozni az ország eladását. Látjuk, hogy még az ellenzék is csak egy népszavazással tud előállni, aminek akarat kinyilvánító ereje kétséges. Gondoljunk csak bele, ha olyan drasztikus változások várhatóak világszerte, akkor ki fog majd azzal törődni, hogy eladták az országot?! - „Na és?!” Nem tehettünk mást! – kaphatjuk meg majd a választ.

De igen! Van amit megtehetünk még. Tanulmányozzuk a pénzrendszer problémáit, figyeljünk oda mi történik odaát, terjesszük egymás között a forrásokat és kényszerítsük ki a közbeszédben, hogy végre már az igazi problémáról legyen szó, a monetáris politikáról!
Ha ezt jól csináljuk, akkor a titkos tudás többé nem lesz titkos. Az emberi tudatlanságra épített kifosztó rendszer pedig kártyavárként megbukik.
Azt mondjuk minden demokratikus jogi lehetőséget már kimerítettünk. Hát nem, mert a monetáris politikáról csak-csak szólhat a közbeszéd.
Bár ha nem csinálunk semmit, úgy néz ki akkor is megtörténik a nagy változás. Ellenben két hozadéka volna ha jól csináljuk. Egyik az, hogy talán nem lenne eladva minden a fejünk felől. A másik pedig, a változások előtt nem ártana elsajátítani azt a tudást, ami kell majd az átvészeléshez.