Ezen túlmenően arra is figyelemmel kell lenni, hogy az emberrel és a társadalommal kapcsolatos problémák természetüknél fogva divergens problémák, ezért a tudományosságnak azt az igényét, amivel a természettudósok lépnek fel kutatási tárgyukat illetően, a társadalomtudomány művelői nem alkalmazhatják. Minden olyan probléma, amely az emberi élettel kapcsolatos, annyira összetett, hogy csakis komplementer, azaz egymást kiegészítő ellentétpárok kettős követelményével, kettős fogalomrendszerrel ragadható meg. Ennek az az oka, hogy minden életjelenség ellentétes oldalak közötti egyensúlyi állapot, amely minduntalan felborul és folyamatosan helyreállítandó. A természettudományok konvergens problémákkal foglalkoznak és ezek elvben véglegesen megoldhatóak, mivel belőlük kiküszöbölhető az ember. Ezért a fizika, kémia, csillagászat, geometria, logika problémái elvben véglegesen megoldhatóak.
Az emberre, a társadalmi életre és a jogra vonatkozó problémák divergensek, azaz szétágazóak. Ennek oka, hogy a társadalomban két követelménynek kell egyszerre eleget tenni: egyrészt a szabadság, másrészt az egyenlőség, a rend és a biztonság követelményének. Ennek az az oka, hogy mihelyt az ember és közösségei, vagyis a társadalom, a politika és a gazdaság kérdéseivel foglalkozunk, és ezekre vonatkozó jogi szabályokat fogalmazunk meg, azonnal szembe kell néznünk az emberi élettel és az azt jellemző ellentétpárral, a születéssel és növekedéssel, a hanyatlással és pusztulással, vagyis az élettel és a halállal. Az élet és a halál egyszerre van jelen, hiszen a halál a születéssel kezdődik. Társadalmi vonatkozásban ez az alapvető ellentétpár a szabadság és a rend kettős követelménye. Ki nem küszöbölhető ellentétek miatt, amelyek mindegyike valóságos életfolyamatokat, reális szükségleteket és érdekeket képvisel, az emberi élet, a társadalom és a gazdaság egyensúlya sem teremthető meg absztrakt formulákkal egyszer s mindenkorra. Ha nem is oldhatók meg ezek a problémák, időlegesen meg lehet haladni őket, és meg lehet rájuk találni az átmenetileg érvényes válaszokat. Ennek azonban alapvető és megkerülhetetlen előfeltétele az erkölcsi követelmények megtartása. Ha a Biblia szavait idézve tényleg úgy szeretjük felebarátainkat, mint önmagunkat, vagy másképpen fogalmazva: ha úgy bánunk embertársunkkal, ahogyan elvárjuk tőle, hogy velünk bánjon. A szabadság és korlátja: az egyenlőség, a rend és a biztonság igénye, csak a testvériség, a szolidaritás, azaz a közösségi érzés segítségével alkothat harmonikus, egymást kiegészítő és fenntartó egységet. Itt nem a logika törvényszerűségei érvényesülnek, hanem a történelmi tapasztalat, és az ember isteni, kozmikus eredetű, vagy - ha úgy tetszik - természeti törvényeken alapuló magasabb képességei. Isten teremtő akaratából — vagy a természeti fejlődés törvényszerűségei alapján - egyedül az ember rendelkezik alkotó értelemmel és olyan magasabb rendű képességekkel - transzcendens dimenzióval - amelyek lehetővé teszik, hogy ezeken az ellentétes követelményeken felülemelkedjen, és azokat összhangba hozza.
Az emberre, a társadalmi életre és a jogra vonatkozó problémák divergensek, azaz szétágazóak. Ennek oka, hogy a társadalomban két követelménynek kell egyszerre eleget tenni: egyrészt a szabadság, másrészt az egyenlőség, a rend és a biztonság követelményének. Ennek az az oka, hogy mihelyt az ember és közösségei, vagyis a társadalom, a politika és a gazdaság kérdéseivel foglalkozunk, és ezekre vonatkozó jogi szabályokat fogalmazunk meg, azonnal szembe kell néznünk az emberi élettel és az azt jellemző ellentétpárral, a születéssel és növekedéssel, a hanyatlással és pusztulással, vagyis az élettel és a halállal. Az élet és a halál egyszerre van jelen, hiszen a halál a születéssel kezdődik. Társadalmi vonatkozásban ez az alapvető ellentétpár a szabadság és a rend kettős követelménye. Ki nem küszöbölhető ellentétek miatt, amelyek mindegyike valóságos életfolyamatokat, reális szükségleteket és érdekeket képvisel, az emberi élet, a társadalom és a gazdaság egyensúlya sem teremthető meg absztrakt formulákkal egyszer s mindenkorra. Ha nem is oldhatók meg ezek a problémák, időlegesen meg lehet haladni őket, és meg lehet rájuk találni az átmenetileg érvényes válaszokat. Ennek azonban alapvető és megkerülhetetlen előfeltétele az erkölcsi követelmények megtartása. Ha a Biblia szavait idézve tényleg úgy szeretjük felebarátainkat, mint önmagunkat, vagy másképpen fogalmazva: ha úgy bánunk embertársunkkal, ahogyan elvárjuk tőle, hogy velünk bánjon. A szabadság és korlátja: az egyenlőség, a rend és a biztonság igénye, csak a testvériség, a szolidaritás, azaz a közösségi érzés segítségével alkothat harmonikus, egymást kiegészítő és fenntartó egységet. Itt nem a logika törvényszerűségei érvényesülnek, hanem a történelmi tapasztalat, és az ember isteni, kozmikus eredetű, vagy - ha úgy tetszik - természeti törvényeken alapuló magasabb képességei. Isten teremtő akaratából — vagy a természeti fejlődés törvényszerűségei alapján - egyedül az ember rendelkezik alkotó értelemmel és olyan magasabb rendű képességekkel - transzcendens dimenzióval - amelyek lehetővé teszik, hogy ezeken az ellentétes követelményeken felülemelkedjen, és azokat összhangba hozza.
Drábik János – Uzsoracivilizáció (Usury Civilization) c. könyvéből idéztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése