Napjainak közgondolkodásában a jog mibenléte és egy jogi rendszer célja meglehetősen homályos. Friedrich Hayek, aki ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott, megállapította, hogy az igazságossági alapelvek, amelyek a modern jogban érvényesülnek, olyan szabályokból fejlődtek ki, amelyek hosszú időszakon át irányították a különböző társadalmakat és elősegítették érvényesülésükkel a társadalmi együttélést. Ha megértjük a természetét, és e szabályrendszerek fejlődését, akkor jobban megérthetjük, hogy mi is valójában a jog, és mi az, amit megvalósítani igyekszik.
A homály és a zavar egyik forrása napjainkban, hogy úgy véljük, minden olyan szabály és rendelkezés, amelyet egy választott testület elfogad, az egyformán jognak minősül. Ezért Hayek, ahogyan arra már írásunk elején is utaltunk, hangsúlyt fektet arra, hogy precízen különböztessük meg az ugyanazzal a szóval megjelölt két különböző minőségű szabályegyüttest. A legközismertebb jognak nevezett szabályegyüttes olyan törvényekből, rendeletekből és más jogszabályokból áll, amelyeket választott testületek, hatóságok fogadtak el, de amelyeknek a többsége közigazgatási és szervezési szabály. Az a feladatuk, hogy biztosítsák a kormányzati tevékenység és a közigazgatási gépezet működtetését, előírják a köztisztviselőknek, hogy milyen ügyekben milyen döntéseket hozzanak, továbbá kitűzik a közpénzek felhasználásának a céljait és elosztják ezeket a közpénzeket.
Egy kollektivista közgazdaságban valamennyi jogszabály ebbe a jogi típusba sorolható. A kollektivista kormányzat arra törekszik, hogy meghatározott társadalmi és gazdasági eredményt érjen el, és ezek megvalósítására konkrét terveket dolgoz ki. Ezeknek a terveknek a végrehajtására jogszabályi formába öltöztetett parancsokat ad polgárainak és így tereli őket az általa megkívánt magatartás irányába. Egy ilyen társadalom nem az állam és a társadalom felett álló általános szabályok szerint működik, hanem a hatalmat gyakorló elitek, hatóságok diktátuma ölt jogszabályi formát, amely rendszerint önkényes és nem kezeli egyformán az adott társadalom tagjait és az adott állam polgárait.
Egy szabad társadalomnak a joga nem a társadalom felett uralkodó hatóságok parancsait, hanem a társadalmat alkotó szabad polgárok által elfogadott általános magatartási szabályokat tartalmazza, továbbá azt, hogy az adott társadalom tagjainak a többsége mit tart igazságosnak vagy igazságtalannak. Az így előálló általános szabályok rendszere az, amiből a valódi jog, a nagybetűs jog kifejlődik, megtapasztalható és jogi terminusokban megfogalmazható. Vagyis nem az állam és a kormány parancsai alkotják a jogszabályokat, hanem a valódi jogot a társadalmi gyakorlat alkotja meg és az a társadalom tagjainak az általánosan elfogadott magatartásából vonható ki és fogalmazható meg.
A homály és a zavar egyik forrása napjainkban, hogy úgy véljük, minden olyan szabály és rendelkezés, amelyet egy választott testület elfogad, az egyformán jognak minősül. Ezért Hayek, ahogyan arra már írásunk elején is utaltunk, hangsúlyt fektet arra, hogy precízen különböztessük meg az ugyanazzal a szóval megjelölt két különböző minőségű szabályegyüttest. A legközismertebb jognak nevezett szabályegyüttes olyan törvényekből, rendeletekből és más jogszabályokból áll, amelyeket választott testületek, hatóságok fogadtak el, de amelyeknek a többsége közigazgatási és szervezési szabály. Az a feladatuk, hogy biztosítsák a kormányzati tevékenység és a közigazgatási gépezet működtetését, előírják a köztisztviselőknek, hogy milyen ügyekben milyen döntéseket hozzanak, továbbá kitűzik a közpénzek felhasználásának a céljait és elosztják ezeket a közpénzeket.
Egy kollektivista közgazdaságban valamennyi jogszabály ebbe a jogi típusba sorolható. A kollektivista kormányzat arra törekszik, hogy meghatározott társadalmi és gazdasági eredményt érjen el, és ezek megvalósítására konkrét terveket dolgoz ki. Ezeknek a terveknek a végrehajtására jogszabályi formába öltöztetett parancsokat ad polgárainak és így tereli őket az általa megkívánt magatartás irányába. Egy ilyen társadalom nem az állam és a társadalom felett álló általános szabályok szerint működik, hanem a hatalmat gyakorló elitek, hatóságok diktátuma ölt jogszabályi formát, amely rendszerint önkényes és nem kezeli egyformán az adott társadalom tagjait és az adott állam polgárait.
Egy szabad társadalomnak a joga nem a társadalom felett uralkodó hatóságok parancsait, hanem a társadalmat alkotó szabad polgárok által elfogadott általános magatartási szabályokat tartalmazza, továbbá azt, hogy az adott társadalom tagjainak a többsége mit tart igazságosnak vagy igazságtalannak. Az így előálló általános szabályok rendszere az, amiből a valódi jog, a nagybetűs jog kifejlődik, megtapasztalható és jogi terminusokban megfogalmazható. Vagyis nem az állam és a kormány parancsai alkotják a jogszabályokat, hanem a valódi jogot a társadalmi gyakorlat alkotja meg és az a társadalom tagjainak az általánosan elfogadott magatartásából vonható ki és fogalmazható meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése