Friedrich Hayek és az iskolájához tartozó több kutató hangsúlyozza, hogy veszélyes dolog lemondani a hagyományos szabályokról és értékekről, valamint az azokat hordozó intézményekről, mert ezek a létező társadalmi intézmények olyan tudást és történelmileg kialakult társadalmi tapasztalatot, az idők próbáját kiállt bölcsességet hordoznak, amelyek ezen intézmények eltörlésével együtt maguk is megszűnnek létezni. Ugyanakkor az is fontos követelmény, hogy ne maradjanak fejlődésképtelenek ezek a szabályok és értékek, vagyis hogy ne álljanak minden kritikán felül. Ezért rendkívül fontos átgondolni, hogy ezek az alapvető szabályok, amelyek a „rule of law" (a JOG uralma) rendszerét alkotják, miként fejleszthetők, változtathatók a természetes fejlődés követelményei szerint. A jog uralmára alapozott társadalmi rend fejlődése megköveteli maguknak a szabályoknak is a fokozatos tökéletesítését. A legfontosabb követelmény ebben a folyamatban a rendszer alkotóelemei közti összefüggés megőrzése és az ellentmondás-mentesség. A jogalkalmazó állandóan rákényszerül arra, hogy megvizsgálja, mi az, ami megengedhető bizonyos általános szabályok keretei között. Figyelnie kell, hogy ezek a régi bevált jogelvek és JOG-ok miként alkalmazhatók új helyzetekben és előre nem látható körülmények között.
Arra is tekintettel kell lennünk, hogy maguk a szabályok is tartalmazhatnak belső ellentmondást. Ez származhat abból, hogy bizonyos erkölcsi értékeket fel kell áldoznunk, ha azok konfliktusba kerülnek más erkölcsi értékeket tartalmazó szabályokkal, különösen akkor, ha ez a másik szabály egy fontosabb emberi és közösségi szükségletet, érdeket vagy értéket fejez ki. Ezért az egyes egyének, de különösen a jogalkalmazók folyamatosan rákényszerülnek a „rule of law" körébe tartozó szabályok kiértékelésére. Az egyes szabályokat nemcsak egybe kell vetni egy alkalmazandó konkrét esettel, hanem a létező szabályok egész rendszerével és az abból származó követelményekkel. Ebben a folyamatban természetesen előállnak az összeütközések, a konfliktusok, de ezeket kell tulajdonképpen a bíró jogalkotó képességével feloldani. A logikai önellentmondások kiküszöbölése szinte kötelező feladat. Ha azonban az adott szabály a „rule of law" egész rendszerével kerül konfliktusba, akkor már a bírónak számításba kell vennie, hogy semmilyen tudományos vagy objektív módon nem helyezheti magát azon szabályok fölé, amelyek hosszú történelmi fejlődés folyamán az emberi együttélés gyakorlatában kristályosodtak ki.
Az csupán naiv illúzió, hogy bárki félretolhatja az emberi tapasztalat sok ezer éves eredményeit, és kitalálhat egy jobb civilizációt azáltal, hogy különböző formulákkal újratervezi azokat. Amit megtehetünk, az csupán annyi, hogy szembesítsük a civilizációs fejlődés bizonyos szabályait ugyanezen civilizációs fejlődés más szabályaival, hogy eldönthessük: melyek kedvezőbbek az adott emberi közösség számára. Még a legokosabb jogalkalmazó érvelései sem különíthetők el attól a társadalomtól, amelynek ez a jogász a tagja, és nem különíthetők el azoktól az emberi szükségletektől, érdekektől és értékektől sem, amelyeknek ő maga is, mint egyén, alá van vetve. A legokosabb ember sem tervezhet meg egy új társadalmat. Egy új társadalom megalkotása csak az egész emberiség és azok egymás után következő nemzedékei tevékenységének eredményeként jöhet létre.
A tudomány, és annak egy speciális része, a társadalomtudomány természetesen fontos szerepet játszik a meghatározó szabályok és értékek felismerésében, kiválasztásában, megfogalmazásában. Minél nagyobb tudással rendelkezünk, annál könnyebben ítélhetjük meg, melyek azok a szabályok, amelyekhez ragaszkodnunk kell, és melyek azok, amelyeket meg kell változtatnunk, mert ellentmondásba kerültek a „rule of law" rendszerének egészével. Ebben a tevékenységben azonban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a társadalomra és annak struktúrájára, szervezetére és működésére vonatkozó ismereteink is korlátozottak, és ezért un. tudományos megállapításaink mindig csak időlegesek, átmeneti jellegűek lehetnek.
Arra is tekintettel kell lennünk, hogy maguk a szabályok is tartalmazhatnak belső ellentmondást. Ez származhat abból, hogy bizonyos erkölcsi értékeket fel kell áldoznunk, ha azok konfliktusba kerülnek más erkölcsi értékeket tartalmazó szabályokkal, különösen akkor, ha ez a másik szabály egy fontosabb emberi és közösségi szükségletet, érdeket vagy értéket fejez ki. Ezért az egyes egyének, de különösen a jogalkalmazók folyamatosan rákényszerülnek a „rule of law" körébe tartozó szabályok kiértékelésére. Az egyes szabályokat nemcsak egybe kell vetni egy alkalmazandó konkrét esettel, hanem a létező szabályok egész rendszerével és az abból származó követelményekkel. Ebben a folyamatban természetesen előállnak az összeütközések, a konfliktusok, de ezeket kell tulajdonképpen a bíró jogalkotó képességével feloldani. A logikai önellentmondások kiküszöbölése szinte kötelező feladat. Ha azonban az adott szabály a „rule of law" egész rendszerével kerül konfliktusba, akkor már a bírónak számításba kell vennie, hogy semmilyen tudományos vagy objektív módon nem helyezheti magát azon szabályok fölé, amelyek hosszú történelmi fejlődés folyamán az emberi együttélés gyakorlatában kristályosodtak ki.
Az csupán naiv illúzió, hogy bárki félretolhatja az emberi tapasztalat sok ezer éves eredményeit, és kitalálhat egy jobb civilizációt azáltal, hogy különböző formulákkal újratervezi azokat. Amit megtehetünk, az csupán annyi, hogy szembesítsük a civilizációs fejlődés bizonyos szabályait ugyanezen civilizációs fejlődés más szabályaival, hogy eldönthessük: melyek kedvezőbbek az adott emberi közösség számára. Még a legokosabb jogalkalmazó érvelései sem különíthetők el attól a társadalomtól, amelynek ez a jogász a tagja, és nem különíthetők el azoktól az emberi szükségletektől, érdekektől és értékektől sem, amelyeknek ő maga is, mint egyén, alá van vetve. A legokosabb ember sem tervezhet meg egy új társadalmat. Egy új társadalom megalkotása csak az egész emberiség és azok egymás után következő nemzedékei tevékenységének eredményeként jöhet létre.
A tudomány, és annak egy speciális része, a társadalomtudomány természetesen fontos szerepet játszik a meghatározó szabályok és értékek felismerésében, kiválasztásában, megfogalmazásában. Minél nagyobb tudással rendelkezünk, annál könnyebben ítélhetjük meg, melyek azok a szabályok, amelyekhez ragaszkodnunk kell, és melyek azok, amelyeket meg kell változtatnunk, mert ellentmondásba kerültek a „rule of law" rendszerének egészével. Ebben a tevékenységben azonban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a társadalomra és annak struktúrájára, szervezetére és működésére vonatkozó ismereteink is korlátozottak, és ezért un. tudományos megállapításaink mindig csak időlegesek, átmeneti jellegűek lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése