Since Ron Paul often mention Murray N. Rothbard, I had to discover his great work. Today I found a remarkable article in „The Irrepressible Rothbard”, a chapter from this book, „BUT WHAT ABOUT THE HUNGARIANS?”
Essay of Murray N. Rothbard,
Edited by Llewellyn H. Rockwell, Jr.
Here it is the hungarian translation.
Az önkényesen központosító Szovjetúnió összeomlása után, mindnyájan tudtuk, ha a nemzet el van nyomva, újra feltámad és általában kivívja nemzete igazságtételét. A nemzet igazságáért és önrendelkezéséért Triple R (Rothbard-Rockwell Report) mindig is élenjáróként emelték fel szavaikat, Szlovénoktól Abháziaiakig, a Csecsenektől a Horvátokig. Mindegyiket megpróbáltuk figyelemmel kísérni, gyakran az őket övező bonyolult viszályaikból is kibogozva. Általában jól boldogultak; még a legmegvetettebb és elnyomottabb közülük, a Németek is, elérték a Nyugat és a tévesen „Kelet”-nek nevezett (valójában Közép Német és még ott van az elveszett rész az igazi Keleten, de ez egy másik szomorúbb történet) egységét. De mindezen, a Nap alatt helyüket keresők között, egy elnyomott és megvetett nemzet maradt mozdulatlan és úgy látszik, senki sem törődik velük: egy csodálatos és ősi népről, a Magyarokról beszélek. Egy zászló sem leng a Magyarok igazságának a helyreállításáért; kétségkívül egy ilyen igazságtételnek a kivívása terhes lenne az Új Világrendnek (New World Order), egy rend, amely a tisztességesen megalapozott „területi integritás”-ra épül, az 1989 és 1991 előtti határokkal; de a pokolba, a Horvátok és a Szlovének szerencsésen kitörtek ebből a „területi integritás”-ból, és nincs semmi érv a mellett, hogy ezt a Magyarok ne tehetnék meg hasonlóan.
Ugyanúgy ahogy Németország összetört és szétzúzott volt a Versailles-i szerződéstől 1919-ben, ugyanúgy Magyarországot, szintén koholt váddal megterhelve, mint „háborús bűnös” az Első Világháború miatt, a győztes és bosszúálló Antant erők (Angol és Francia), feldarabolták az egyenlően utálatos és folyományos Trianoni Szerződés által a következő évben. Európa térképének újrarajzolása az Első Világháborút követően, a „nemzeti önrendelkezés” Wilsoniánus szlogen minden etnikai csoportnak úgy volt használva, mint az Orweliánus szlogen Az Állatok Farmja-ban: etnikai csoportok felfedezték, hogy némelyek egyenlőbbek mint mások; valamely etnikai csoportok kiválasztattak a háború utáni rend által, hogy uralkodjanak mások felett. Szegény Magyarország, egy-harmadára csonkították az etnikai és nyelvi határai által körülzárt nemzettestét. És mindazon hetven éves hányattatáson túl, a helyzet még fennáll. Magyarország ma Trianon utáni Magyarország; többszázezer Magyar sínylődik Szlovák (Cseh helyett) zsarnokság alatt dél Szlovákiában; és a Magyarok melyek belakták észak Vajdaságot, most közvetlenül a Szerbek irányítása alatt szenvednek, miután előzőleg fél-autonóm státusznak örvendhettek. És a leggyalázatosabb az összes közül a legendás Erdély státusza, Drakula és egyéb klasszikus vámpírok földje. Erdély le lett szakítva Magyarország kebléről Trianonban és odaadták a „pro-Western” Romániának, és Sztálin visszahelyezte ugyanúgy a Második Világháború után.
Erdély etnikailag Magyar vagy Román? Mindkét nemzetiség jelen van e földön és nyilvánvalóan egy hosszadalmasabb vitát érdemelne. A kiemelkedő történész, Király Béla vezérezredes, miután kimenekült Nyugatra a hősies de elesett 1956-os Forradalom után, azt mondta nekem, amikor az Erdélyi etnikai határok iránt érdeklődtem: „Utálom kimondani, de valószínűleg a Hitler által kiszabott határ lett volna a legjobb megoldás.” Az a helyzet, hogy a Második Világháború alatt, úgy Magyarországnak mint Romániának a jobb-oldali kormánya jó viszonyban állt Németországgal, úgyhogy Hitler megengedhette, hogy „objektív” legyen és koncentráljon az etnikai igazságtételre a kettő között. Hitler észak Erdélyt megadta Magyarországnak és a délit Romániának. A barátaim azt állítják, ennek a megcsonkított Magyarországnak meg kellett volna kapnia Erdélynek legalább az északi két-harmadát, vagy az egészet.
És még ott van Kárpátalja elhanyagolt problémája, a keleti csücskét a Csehek kaparintották meg az Első Világháború után. A Második Világháború után nyugat Ukrajna kebelezte be, Ukrajna visszakövetelvén, mint rég elvesztett területet. Megértem, hogy a Kárpátaljaiak kezdenek hangot emelni a függetlenségért, szeretnének Ukrajnából kiválni. Minden esetre, úgy tűnik, hogy a Magyar kisebbség követelése ezen a kicsiny területen igencsak gyenge.
De, minden esetre, miért nincs több említés és tett Magyarország visszaállításáért? Magyarország területe mindenképpen ki kellene terjedjen, hogy felölelje: dél Szlovákiát, észak Vajdaságot és valamennyit, például két-harmadát Erdélynek. Magyarok ébredjetek!
Természetesen, Magyarországon vannak hazafias mozgalmárok; technikailag ők irredenták, arra felszentelve, hogy megváltsák a megválthatatlant. A nagy drámaíró Csurka István, a kormány egy nemzeti frakciójának vezetője, felhívást tesz egy ilyen mozgalomra. Kicsit militánsabb az „1956-os Anti-Fasiszta és Anti-Bosevik szövetség” agitálása Porubszky István művész vezetése alatt, aki 56 után Kanadába menekült. Az 1956-os Szövetség szintén szervezi a tizenéveseket, Nemzeti Konzervatív- Gondolkodó Fiúk néven, akik Magyar történelmet hallgatnak, megünneplik a turul, mitológiai sast, mely a Magyar egységet szimbolizálja, és kiáltják „Vesszen Trianon!”
Egyetlenegy felvetést még arról, ahogy ezeket a csoportokat és ezt az agitálást hogyan tekintik a „pro-Western” (pl., Szociál Demokraták) Magyar alakulatok, meg a New York Times szociáldemokratái és a többi Amerikaiak megállapodott véleménye. Mint minden Szociáldemokraták, kik utálnak és gyaláznak mindenféle nacionalizmust, kivéve az Egyesült Államokét és Izraelét, ezek a csoportok félnek és utálják ezeket a nacionalistákat, a fiatalokat „skinhead”-eknek bélyegzik meg, pusztán azért mert ezek a tizenéves fiatalok szeretnek kefehaj frizurával járni.
Világos, hogy a Magyarok soha nem fogják megtalálni igazi helyüket a Nap alatt, ameddig a vezetőik inkább érdekeltek az Egyesült Államok kormányának a kegyébe férkőzni, mintsem igazságosak legyenek saját magukkal szemben.
(Még egyszer kihasználom az alkalmat, hogy kijelentsem, nem vagyok leszármazottja, rokona, vagy valamilyen kapcsolatban, egyik etnikai népcsoporttal sem, melyeket celebráltunk a Tripe R-ben. Kivéve szellemben. Nem vagyok Magyar, sem Horvát, sem Abháziai.)
Március 1993
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése