Az Európai Únió mintájára az Észak Amerikai Únió. Nekünk EURO, nekik AMERO?

Looks like Hal Turner received AMERO coin.

"The real thing arrives!

Today, I received a single 20 AMERO coin in the mail. A real coin. Real metal, really MINTED by the US Mint in Denver, CO."... Click Here

Reproduced with permission of The Hal Turner Show, www.HalTurnerShow.com

Tegnapelőtt írtam az EURÓ születéséről, most már a titokban megszületendő Észak Amerikai Únió pénzérméjével kapcsolatban találtam egy igen érdekes hírt, melyet a Hall Turner Show honlapján részletesebben megtekinthetünk.

Konkrét nyilatkozatok is árulkodnak az AMERO bevezetésének tervéről, az egyik itt, a másik pedig az alábbi videóban.

Mint azt jól tudjuk, az EURÓ bevezetésénél hatalmas kampány folytattak annak érdekében, hogy pozitív fogadtatásban részesüljön az. Ennek ellenére lassan napfényre kerül a valóság, hogy a háttérben komoly érdekek húzódtak meg az Európai Únió létrehozásával kapcsolatban. A hivatalos verzió azt mondja, "Legyünk erősek". A valóságban pedig a pénzkibocsátás, kamatszabályozás jogának az elvesztését jelenti a nemzetek számára. Miután be van vezetve az EURÓ, attól a pillanattól kezdve még kevesebb beleszólása lehet a nemzetnek saját monetáris politikájába. A nemzetközi pénzügyi közösség az aki megszabja az uzsorakamatot a pénz előállításáért, s hogy azt megtarthassa el kell venni a nemzetállamok hatásköréből minden lehetőséget a monetáris szuverenitási jogok gyakorlásától.

Az Egyesült Államokban már nem fog menni ugyanaz a bevezetési módszer, nevezetesen, hogy maguk a félrevezetett polgárok önként szavazzák meg. Éppen ezért ott már úgy néz ki, semmi jele sincs annak, hogy demokratikusan a népre bízzák a döntést.

Tanúi lehetünk annak, amint a nemzetközi pénzügyi közösség összefogva a föderalista hatalmi elittel igyekszik meggyengíteni az amerikai népet is, úgy ahogy ezt igyekeznek az EU-ban is.
Az Egyesült Államokban már sokkal előrehaladottabb az a folyamat ami Európában még csak most erősödik, ugyanis az Egyesült Államok irányítása már rég föderalista berendezkedés alatt történik. Európában azért még a nemzetállamok hatáskörébe tartozott az egészségügyi rendszer és az oktatás működtetése. Továbbá az adózással kapcsolatos tevékenység és az egész újraelosztási rendszer. Nem véletlen tehát, hogy a szabadságszerető amerikai nép sokkal tájékozottabb a történésekkel kapcsolatban és velük már nem lehet olyan könnyen folytatni azt az eladósítási politikát, amelyet többek közzött Murray N. Rothbard írt le nagyon jól a What Has Government Done to Our Money? és a Case Against the Fed című könyveiben.

Néhányan már hazánkban is értesültek valamilyen formában az amerikai FED létrejöttének körülményeiről. Amerikában a téma már nem annyira tabu, hiszen rengetegen körülírták már, illetve Ron Paul elnökjelölt is írt róla, illetve a vele készített interjúkban fellelhető.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy most még nálunk sokan reménykedve tekintenek az EURÓ, mint Európai fizetőeszköz felé, Amerikában kis híján száz éve működik a FED dollár és most úgy tűnik a funkcióját betöltötte. Mármint azt, hogy az értékeket átszivattyúzta a bank és korporációs elitnek a javára. Ám amint azt előrejelezték, előbb-utóbb jellegéből adódóan közeledik az összeomláshoz, vagyis fenntarthatatlan. Amikor közeledne az elszámolás, vagyis az amerikai néppel szemben történő elszámolás, akkor a hatalmi elit úgy próbálja átmenekíteni a nemzetközi pénzügyi közösség érdekeit, hogy egy nagyobb föderációs szövetségbe taszítja az amerikai népet, nevezetesen az Észak Amerikai Únióba, ahol új pénzt, az AMERO-t szeretné bevezetni.

Tanulságul nekünk, az amint a nemzetközi pénzügyi közösség fokozatosan kihúzza a nemzetek hatásköréből annak lehetőségét is, hogy a pénzügyi szuverenitás gyakorlása nemzeti hatáskörben maradhasson, majd ha európai méretek között is nagyobb ellenállásba ütközne, - bár nálunk még semmilyen ellenállásban nem részesül - akkor úgyis következne a jól előkészített következő lépés. Miképpen az Egyesült Államokban is, ha most már az ellenállás olyan szintre jutott, hogy már egy esélyes elnökjelölt együtt a néppel küzdenek az élhető gazdaság és annak megfelelő monetáris pénzrendszerének a visszaállításáért, akkor most az amerikai népet be akarják terelni az ÉAÚ-ba. Azonban most úgy néz ki, nagyon komoly ellenállásra kerülhet sor.

Ideje volna eltekinteni a Magyarországon bevetett figyelem elterelő hadműveletektől és komolyan utánnanézni a dolgoknak, ugyanis a melódiának még nincsen vége. Sőt, még csak a legtöbben észbe sem kaptunk mi vár bennünket.

DE MI VAN A MAGYAROKKAL?

Since Ron Paul often mention Murray N. Rothbard, I had to discover his great work. Today I found a remarkable article in „The Irrepressible Rothbard”, a chapter from this book, „BUT WHAT ABOUT THE HUNGARIANS?”

Essay of Murray N. Rothbard,
Edited by Llewellyn H. Rockwell, Jr.

Here it is the hungarian translation.

Az önkényesen központosító Szovjetúnió összeomlása után, mindnyájan tudtuk, ha a nemzet el van nyomva, újra feltámad és általában kivívja nemzete igazságtételét. A nemzet igazságáért és önrendelkezéséért Triple R (Rothbard-Rockwell Report) mindig is élenjáróként emelték fel szavaikat, Szlovénoktól Abháziaiakig, a Csecsenektől a Horvátokig. Mindegyiket megpróbáltuk figyelemmel kísérni, gyakran az őket övező bonyolult viszályaikból is kibogozva. Általában jól boldogultak; még a legmegvetettebb és elnyomottabb közülük, a Németek is, elérték a Nyugat és a tévesen „Kelet”-nek nevezett (valójában Közép Német és még ott van az elveszett rész az igazi Keleten, de ez egy másik szomorúbb történet) egységét. De mindezen, a Nap alatt helyüket keresők között, egy elnyomott és megvetett nemzet maradt mozdulatlan és úgy látszik, senki sem törődik velük: egy csodálatos és ősi népről, a Magyarokról beszélek. Egy zászló sem leng a Magyarok igazságának a helyreállításáért; kétségkívül egy ilyen igazságtételnek a kivívása terhes lenne az Új Világrendnek (New World Order), egy rend, amely a tisztességesen megalapozott „területi integritás”-ra épül, az 1989 és 1991 előtti határokkal; de a pokolba, a Horvátok és a Szlovének szerencsésen kitörtek ebből a „területi integritás”-ból, és nincs semmi érv a mellett, hogy ezt a Magyarok ne tehetnék meg hasonlóan.

Ugyanúgy ahogy Németország összetört és szétzúzott volt a Versailles-i szerződéstől 1919-ben, ugyanúgy Magyarországot, szintén koholt váddal megterhelve, mint „háborús bűnös” az Első Világháború miatt, a győztes és bosszúálló Antant erők (Angol és Francia), feldarabolták az egyenlően utálatos és folyományos Trianoni Szerződés által a következő évben. Európa térképének újrarajzolása az Első Világháborút követően, a „nemzeti önrendelkezés” Wilsoniánus szlogen minden etnikai csoportnak úgy volt használva, mint az Orweliánus szlogen Az Állatok Farmja-ban: etnikai csoportok felfedezték, hogy némelyek egyenlőbbek mint mások; valamely etnikai csoportok kiválasztattak a háború utáni rend által, hogy uralkodjanak mások felett. Szegény Magyarország, egy-harmadára csonkították az etnikai és nyelvi határai által körülzárt nemzettestét. És mindazon hetven éves hányattatáson túl, a helyzet még fennáll. Magyarország ma Trianon utáni Magyarország; többszázezer Magyar sínylődik Szlovák (Cseh helyett) zsarnokság alatt dél Szlovákiában; és a Magyarok melyek belakták észak Vajdaságot, most közvetlenül a Szerbek irányítása alatt szenvednek, miután előzőleg fél-autonóm státusznak örvendhettek. És a leggyalázatosabb az összes közül a legendás Erdély státusza, Drakula és egyéb klasszikus vámpírok földje. Erdély le lett szakítva Magyarország kebléről Trianonban és odaadták a „pro-Western” Romániának, és Sztálin visszahelyezte ugyanúgy a Második Világháború után.

Erdély etnikailag Magyar vagy Román? Mindkét nemzetiség jelen van e földön és nyilvánvalóan egy hosszadalmasabb vitát érdemelne. A kiemelkedő történész, Király Béla vezérezredes, miután kimenekült Nyugatra a hősies de elesett 1956-os Forradalom után, azt mondta nekem, amikor az Erdélyi etnikai határok iránt érdeklődtem: „Utálom kimondani, de valószínűleg a Hitler által kiszabott határ lett volna a legjobb megoldás.” Az a helyzet, hogy a Második Világháború alatt, úgy Magyarországnak mint Romániának a jobb-oldali kormánya jó viszonyban állt Németországgal, úgyhogy Hitler megengedhette, hogy „objektív” legyen és koncentráljon az etnikai igazságtételre a kettő között. Hitler észak Erdélyt megadta Magyarországnak és a délit Romániának. A barátaim azt állítják, ennek a megcsonkított Magyarországnak meg kellett volna kapnia Erdélynek legalább az északi két-harmadát, vagy az egészet.

És még ott van Kárpátalja elhanyagolt problémája, a keleti csücskét a Csehek kaparintották meg az Első Világháború után. A Második Világháború után nyugat Ukrajna kebelezte be, Ukrajna visszakövetelvén, mint rég elvesztett területet. Megértem, hogy a Kárpátaljaiak kezdenek hangot emelni a függetlenségért, szeretnének Ukrajnából kiválni. Minden esetre, úgy tűnik, hogy a Magyar kisebbség követelése ezen a kicsiny területen igencsak gyenge.

De, minden esetre, miért nincs több említés és tett Magyarország visszaállításáért? Magyarország területe mindenképpen ki kellene terjedjen, hogy felölelje: dél Szlovákiát, észak Vajdaságot és valamennyit, például két-harmadát Erdélynek. Magyarok ébredjetek!

Természetesen, Magyarországon vannak hazafias mozgalmárok; technikailag ők irredenták, arra felszentelve, hogy megváltsák a megválthatatlant. A nagy drámaíró Csurka István, a kormány egy nemzeti frakciójának vezetője, felhívást tesz egy ilyen mozgalomra. Kicsit militánsabb az „1956-os Anti-Fasiszta és Anti-Bosevik szövetség” agitálása Porubszky István művész vezetése alatt, aki 56 után Kanadába menekült. Az 1956-os Szövetség szintén szervezi a tizenéveseket, Nemzeti Konzervatív- Gondolkodó Fiúk néven, akik Magyar történelmet hallgatnak, megünneplik a turul, mitológiai sast, mely a Magyar egységet szimbolizálja, és kiáltják „Vesszen Trianon!”

Egyetlenegy felvetést még arról, ahogy ezeket a csoportokat és ezt az agitálást hogyan tekintik a „pro-Western” (pl., Szociál Demokraták) Magyar alakulatok, meg a New York Times szociáldemokratái és a többi Amerikaiak megállapodott véleménye. Mint minden Szociáldemokraták, kik utálnak és gyaláznak mindenféle nacionalizmust, kivéve az Egyesült Államokét és Izraelét, ezek a csoportok félnek és utálják ezeket a nacionalistákat, a fiatalokat „skinhead”-eknek bélyegzik meg, pusztán azért mert ezek a tizenéves fiatalok szeretnek kefehaj frizurával járni.

Világos, hogy a Magyarok soha nem fogják megtalálni igazi helyüket a Nap alatt, ameddig a vezetőik inkább érdekeltek az Egyesült Államok kormányának a kegyébe férkőzni, mintsem igazságosak legyenek saját magukkal szemben.

(Még egyszer kihasználom az alkalmat, hogy kijelentsem, nem vagyok leszármazottja, rokona, vagy valamilyen kapcsolatban, egyik etnikai népcsoporttal sem, melyeket celebráltunk a Tripe R-ben. Kivéve szellemben. Nem vagyok Magyar, sem Horvát, sem Abháziai.)

Március 1993