Nowadays Hungarians live in a deep sorrow, hurted by ….(it’s so long to write now)… This causes a huge depression in the population, then it is so hard to attract the attention to what is happening now in America. Today I found an excellent article which answers my motivation, why I spend my time writing this blog.
The author of the article, prof. László Bogár is trying to explain the deep insight of the phenomenon of what is happening in Hungary. His conclusion is that the entire circus is an organized manipulation to distract the attention of the population, until that the essential cause of the problem is completely hidden. The main message of his writing is that, everybody in Hungary should look around, in a little bit global context.
I agree with him, that is exactly what I also would like to do with this blog.
Napok óta keresem a gondolatokat, hogyan is mondhatnám el az olvasóknak, miért írok én ezekről a tengerentúli eseményekről. Pláne most, hogy épp elég baj van a hazánkkal is, benne a pattanásig feszült hangulattal. Helyettem Bogár László professzor megírta a gondolataimat.
Bogár László - Kísérlet egy jelenség mélyszerkezetének megértésére.
MAGYAR NEMZET 2007. október 3.
Az utóbbi hetek a politikai életnek nevezett jelenség-halmaz kriminalizálódásának olyan felgyorsulását hozták, amelynek nyomán érthető módon került a közbeszédbe a "maffiapolitika" fogalma. Mindez tehát érthető, de nem menthető, mert bár a fogalom első hallásra igen láttató erejű, ám elterjedése mégsem volna szerencsés dolog. Mégpedig azért nem mert egyfelől pontatlan, másfelől méltatlan. Pontatlan, mert, mint azt bizonyítani igyekszem a maffia egész más történelmi körülmények között, egész más okból és célból, és egész más szerveződési-módként jött létre. Méltatlan, vagy inkább méltánytalan, mert sértő! Mármint a maffiára nézve! Ahhoz képest a valamihez mérve ugyanis, ami önmagát félrevezető módon mindmáig "rendszerváltásként" nevezi meg, a maffia egy sokkal igazságosabb, emberségesebb és méltóságteljesebb társadalom-szerveződési mód. Az alábbiakban ezt is bizonyítani igyekszem majd.
Lássuk először, hogy miért pontatlan e kifejezés mai viszonyokra való alkalmazása. A XIV. és XVIII. század közötti Itália a kapitalizmus néven közismert nyugatias modernizáció szülőhelye. Egy több ezer éve létező "világ-erő" ekkor és itt látta elérkezettnek az időt, hogy az akkor már félévezrede sikeresen felépülő keresztény Európát szétroncsolja. "Ügynökeik", mint például a Medici és Sforza családok, ma már szinte felfoghatatlan brutalitással, cinizmussal és gátlástalansággal zúzták szét az egyetemes szakralitás szépreményű szerkezetét, "barátaik, rokonaik és üzletfeleik" számára adták-vették a pápai trónust, amelynek magyarázatával egyébként máig is adósa keresztény egyház.
Egyik "házi piárosuk", bizonyos Machiavelli, közvetlen elődje a mai kormányzati kommunikációs központoknak. Évszázadokra a teljes öko-szocio-kulturális káoszba taszították mindezzel Itália jobb sorsra érdemes népét, bármit is állítson erről a máig is e "világ-erő" által "üzemeltetett" történelem-"tudomány".
Nos a maffia, amelynek első megnyilvánulásai a XVII-XVIII. századra esnek, csupán egy óvatos kísérlet volt a paraszti társadalom helyi és regionális szintű "önvédelmi" szerkezeteinek a megszervezésére. Nem volt tehát más, mint az első "globális-kapitalista" kísérlet elleni elemi immun-reakció. Kétségtelen kegyetlensége, pedig csupán halvány visszfénye mindannak a szörnyűségnek, amit az említett "világ-erő", akkor, és azóta is elkövet.
A világ ma szintén egy hasonlóan brutális "globál-kapitalista" kísérlet színtere, azzal a különbséggel, hogy a "világ-erő" ma már sokkal kifinomultabb fegyverzettel rendelkezik, és pusztító hatása mérhetetlenül nagyobb, mint a Mediciek idején volt. A globalitás ma még gátlástalanabbul és még cinikusabban roncsolja szét a közösségek lét-tereit, mint elődeik tették. Számára miután adósságcsapdába csalta, Magyarország is csupán egy lefosztható erőforrás-mező. Ám ahhoz, hogy ezeket a mezőket letarolja Machiavellin nevelkedett belső helyi együttműködők egész hadára van szüksége, és a "rendszerváltás" politikai oligarchiái éppen ezt a szerepet játsszák el most már több évtizede. E kollaboráns-had egyes osztagai pártoknak vannak ugyan álcázva, de ez aligha téveszthet meg minket. A ma is uralkodó "világerő" közvetlen ügynök-hálózatát kezdettől az SZDSZ ("Szabad Kezdeményezések Hálózata"!) látja el. Először e Fideszt kívánta konspiratív okokból az őt elrejtő "gazda-állatként" felépíteni, ám ezt Orbán Viktor személye 1993-94 fordulóján meghiúsította. (Ezért van és lesz OV ezután már mindig e "világerő" cél-keresztjében!) Így az óta, jobb híján a MSZP tölti be a gazda-állat szerepét.
Az MSZP soha nem volt és nem is lesz párt, mert benne pártok koalícióinak bonyolult rendszer tenyészik, máig is feltáratlanul. Nagyon leegyszerűsítve három "fő-párt" alakult ki az MSZP nevű politika-ipari holdingban. Az "eszdéeszesített" központi erő, amely a meghatározó pólus, a szétzúzottan ugyan, de létező "nép-nemzeti" elegy, és a kádári párt-társadalmak történelmi "törmelék-kupaca", vagyis a "pragmatikusok". Ez utóbbi jelző finoman arra utal, hogy ők azok a martalóc-hadak, a mindenre képes zsoldosok, akik a globális erőforrás-szivattyú-állomások "örző-védő" szolgálatának szerepét játszák el. (Kicsit érdesebben "bérgyilkosoknak" is nevezhetnénk őket, de erről a végén még lesz szó!)
Lássuk, hogyan illeszkednek ebbe a modellbe az elmúlt néhány hét eseményei? A gyanútlanságát már régen elvesztő kelet európai szemlélődő egy pillanatig sem gondolja komolyan, hogy valami "új" jelenségről van szó. Pontosan tudja ugyanis, hogy a birodalmakat kiszolgáló zsoldos-hadak mindig is a nagy-hercegek által beígért "szabad-rablás" reményében vállalják dicstelen szerepüket. Pontosan tudja tehát, hogy az elmúlt évtizedekben, bár kormányok rendszerek jöttek-mentek, de ez mindig "így" maradt. (Ezért is nevezi a "nép" az elmúlt 17 év ócska "látvány-technikai mutatványait" rendszerváltás helyett, "gengszter-váltásnak", vagy beszél arról, hogy inkább "ideg-rendszer-váltás" kellene, hogy minden megváltozzon.)
Két látszólag egymással szembemenő magyarázat is adódik, hogy "mér’ pont most, és mér’ pont így". Az egyik, hogy a szétroncsolt MSZP-s nép-nemzeti szárny összeszedvén magát, alkut ajánlott a "józan-kádáristáknak" az "eszdéeszesített" központi oligarchikus mag megdöntésére. Úgy vélik ugyanis, hogy éppen az ő gátlástalan kollaboráns kifosztó szerepük bátorítja a "bér-gyilkos kádárista" TRÓGEREKET (Kiss Péter), pontosabban, hogy ők maguk ígérnek-ígértek szabad-rablást, ha amazok hűségesen segédkeznek Magyarország három nagyságrenddel nagyobb globális kifosztásában. A másik magyarázat, hogy a "leleplezések" mögött éppen az együttműködő kifosztást vezénylő SZDSZ áll. Ezzel ugyanis az általuk felépített és üzemeltetett miniszterelnököt akarják a kifosztásban való szilárd kitartásra ösztökélni.
Diszkréten figyelmeztetvén őt cimborái vasravert fotóival, hogy bármikor köztörvényes bűnözőt "csinálhatnak" belőle is, ha esetleg "elgyengülne" az "egyensúly és reform" fedőnéven emlegetett példátlan birodalmi-kifosztás előremozdításában, vagyis "előre a lenini úton"!
Vázlatosan tehát így fest a helyzet, és mielőtt a befejező fogalom-használati javaslatomat megtenném, egy újra felhorgadó illúziótól szeretném magunkat óvni. Ez pedig az, hogy "Hurrá, Nyugat velünk van!". Hogy mennyire lehet ezt a gyermeteg vágyálmot komolyan venni, arra egyetlen apró példa, mintegy kijózanító fenntartó adagnak. Mikor éppen három évvel ezelőtt az MSZP kongresszus Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter közül választhatott miniszterelnök-jelöltet, az előző napon terjedelmes elemzés jelent meg a Financial Times-ban az igen előkelő második oldalon. A címben öles betűkkel ez állt: "Holnap a magyar szocialisták Tony Blair és Leonyid Brezsnyev között választhatnak" Nos, ennyit a Nyugat velünk kapcsolatos ítéleteiről, illetve a globális média zászlóshajójának "függetlenségéről és elfogulatlanságáról". Az Európai Unió Bizottságának már több alaklommal is meg volt a lehetősége arra, hogy átfogó tartalmi véleményt mondjon a "konvergencia programról". Hogy a kormányt alkotó kollaboráns oligarchia az általa okozott pénzügyi válságot egy annál is súlyosabb általános társadalmi és politikai válsággá alakítja át, ma már mindenki számára nyilvánvaló. A Bizottság mégis kizárólag attól óvja a kormányt, hogy "elgyengüljön", vagyis egyértelműen azt üzeni, hogy a lehető legkíméletlenebb módon fossza ki saját népét, amelynek mellesleg kormányra kerülését is köszönheti. Szépen illeszkedik mindez Trianon, München, Jalta és Málta alkotta sorba, és így csak az okozhat dilemmát, hogy eldöntsük, Európa urainak a végzetes tudatlansága, vagy a végtelen cinizmusa a meghatározóbb. És akkor töprengéseim végére érve, még egyetlen mozzanatra lenne érdemes kitérni, hogy tudni illik, milyen fogalmat használhatnánk a maffia helyett. Nos én talán a már említett bérgyilkos kifejezést tartanám helyénvalónak. Az, hogy Magyarországon rendszeres népirtás zajlik, az, nyilvánvaló.
Az elmúlt 27 év hozta magával a magyar népirtás első hatszáz ezer áldozatát, hiszen ennyivel többen haltak meg, mint amennyin születtek. Ha semmi nem változik (és mitől változna?), akkor a második hatszáz ezerhez már csak egyetlen évtizedre lesz szükség, és aztán minden további kérdés "okafogyottá" válik. És ne legyen illúziónk: amíg minden dühünket, az országot most uraló "bérgyilkos-struktúrákra" zúdítjuk, ezzel akarva-akaratlan eltereljük a figyelmet annak "globális megbízóiról", amelyeknek ennél nagyobb szolgálatot nem is tehetnénk.
Valóban ezt akarjuk?
